XIX. Ultrabalaton - 2025.04.26-27.
A Balatont megkerülő első futóversenyt – akkor még nem Ultrabalaton név alatt – húsz évvel ezelőtt rendezték. Az esemény szépen kinőtte magát, a kezdeti szerény indulószám mostanra túllépett a 25 ezer főn is. Az idén április 25 – 27. között lebonyolított, XIX. Ultrabalatonra már hagyományosan három fő kategóriában lehetett nevezni: egyéniként, valamint a kisebb 2-6 fős és a nagyobb létszámú, 7-13 fős csapattal. Ez utóbbiba jellemzően a barátokból, kollégákból összeálló csapatok tartoznak, akik a hangulat miatt, csapatépítő eseményként tekintenek a nagyjából 210 km-es táv leküzdésére.
A MÁV VSC futói először 2019-ben futották le azt a bizonyos „csak egy kör”-t. Akkor még a gyorsaságra és a szerencsére volt bízva, hogy az internetes nevezési oldalon a megfelelő időben kattintson valaki. Szerencsére a 2025-ös indulásra már az előző év Ultrabalaton Trail verseny sikeres teljesítésével bebiztosítottuk az UB előnevezési lehetőséget, amit nem is szerettünk volna kihasználatlanul hagyni. 8 fős csapattal neveztünk.
A vegyes – 2 nő és 6 férfi – összetételű váltó, kiegészülve a futókat és a felszerelést autóval szállító 2 sofőr szombat reggel 8 után jókedvűen és izgatottan vette át a rajtszámokat. A balatonfüredi Annagora park tele volt a szponzorok színes sátraival. A hatalmas led-kijelzős torony tövénél és a kifeszített molínók előtt csapatok készítették az emlékfotókat, a hangszórókból zene és az éppen a rajtzónában felsorakozókat biztató szpíker fokozta a hangulatot. Egyedül az időjárás nem volt tekintettel a versenyre, erős szél fújt, az égen vastag, szürke felhők takarták a napot, az eső pedig kisebb-nagyobb intenzitással esett, de ez cseppet sem befolyásolta a harci kedvet. Minden hasonló versenyen sokat ad a hangulathoz, mikor a teljes csapat beállhat végre a rajtzónába, elkészül a hivatalos csapatfotó, majd a hivatalos köridőt indító első „csippantással” nekivágunk a távnak. Ebben az évben „MÁV VSC – Miénk a pálya! #mégvisszatérek” néven regisztrált csapatunk első futója 9:15-kor indította el az órát.
Balatonfüredről elindulva az eső sajnos jódarabig velünk volt: hol kisebb, hol nagyobb intenzitással áztatta a futóinkat. Cserébe a szombat délutáni szakaszokra beosztott futóink ideális futóidőben faragták a még mindig soknak tűnő kilométereket. Mire a nap a látóhatárhoz közeledett az oszladozó felhőzet mögött, mi Keszthely után lassan ráfordultunk a Balaton déli partjára, és már akkor látszott, ha a csapat tudja tartani az átlagtempóját a tervezetthez képest hamarabb teljesíthetjük a kört. Már amennyiben a körülmények megfelelőek. Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen egyáltalán nem nevezhető normális körülménynek, amikor alvás nélkül, nappal és éjjel, háromszor kell teljesíteni – szakaszbeosztástól függően – 6-12 km-es távokat, a futások közt 4-5 óra pihenőkkel. Nagy szerencsénkre az időjárás a hátralévő szakaszokon már nem sok vizet zavart és a korábbi évekhez hasonlóan ismét hatalmas segítséget jelentett, hogy az este során egy korábbi kollégánk jóvoltából volt hova betérni meleg ételért, frissítő zuhanyért, logisztikai segítségért. A fáradtság ellenére a csapat hangulata cseppet sem változott, bár olyan is akadt, hogy valaki nem volt teljesen elégedett egy szakaszának teljesítményével.
Ahhoz, hogy fizikailag is bírjuk a végéig, az elveszített folyadék és energia pótlására mindent bevetettünk. Az ilyenkor alapvető izotóniás italok és energiaszeletek a mi esetünkben jóféle szalonnával és kolbásszal egészültek ki. Azt nem tudjuk, hogy a magyaros finomságok konkrétan mennyit tettek hozzá a teljesítményhez, de ártani biztosan nem ártott: vasárnap újra az északi parton, a hűvös hajnali órákban már biztosak lehettünk, nagyon el kell valamit ahhoz rontanunk, hogy az előre tervezett időnél 1 órával hamarabb célba ne érjünk.
Végül derűsen ragyogó, reggeli napfényben, nyakunkban a befutóéremmel sorakoztunk fel a célzónában a hivatalos csapatfényképhez. Összevetve a rajtnál és a célban készült képeket, meglepő módon nyoma se látszik rajtunk, hogy a két fotó között 210 km távolságot tettünk meg, miközben 23-szor váltottunk, és eltelt 21 óra 14 perc…
Bár a csapat összetétele az évek alatt többször változott, egy valami ugyanaz maradt hetedjére is: a jó hangulat, a sikeres teljesítés öröme és a jóleső kimerültség két napig.
Gratulálok a Csapat minden tagjának!
Bukóczki Péter
MÁV VSC futók a XIX. Ultrabalatonon
